Versengő életvilágok – állandó életformák
A pedagógiai gondolkodás traumája
DOI:
https://doi.org/10.56665/PADIPE.2023.3.1Kulcsszavak:
iskolai életvilág, áthagyományozottság, virtuális kiterjesztettségAbsztrakt
Az intézményesetített pedagógiai valóság értelmezéséhez jól használható életvilág-elméletek fogalmi érlelődése, tartalmi, módszertani gazdagodása, valamint kontextuális kiterjedése révén egyrészt alkalmas az áthagyományozható iskolai életvilágok vizsgálatára, másrészt olyan új életvilág-konstruktumok, mint a mediatizált, digitális iskolai életvilág leírására, harmadrészt pedig arra is, hogy értelmezéseket fűzzön a lokalitásokhoz történetileg lehorgonyzott, és a virtuálisan kiterjesztett, cselekvésláncolatokon alapuló digitális életvilágok közötti evolutív versus revolutív átmenet változásaihoz. A valóság pedagógiai megragadása és fogalmi leírása azon szabályszerű ismétlődéseken alapul, melyek tanult, tehát elemezhető viselkedési mintákban azonosíthatóak, ennélfogva lehetővé teszik, hogy az értelemmel bíró kollektív és egyéni viselkedést (cselekvést) a neveléselméletek a már megtörtént, az éppen történő és a még megtörténésre váró valóságait jelentéssel ruházzák fel és e jelentésekhez a tudományos kutatások nyomán feltárt magyarázatokat és következtetéseket illesszenek. Az átmenet korszakában a pedagógiai praxisnak azzal a radikális kihívással is meg kell birkóznia, hogy érvényes és a közösség szempontjából is elfogadható reflexiókkal értelmezze át az áthagyományozott és a virtuális iskolai életvilágokban formálódó jelentéseket. E korszakban a pedagógiai valóság neveléselméleti vizsgálatát az teszi erősen problematikussá, hogy az az előfeltételezett fogalmi készlet, melyet az áthagyományozott pedagógiai életvilágok értelmezéséhez dolgozott ki, csak korlátozottan alkalmas a még csak formálódó digitális pedagógiai életvilág folyamatainak, viselkedési kereteinek, intézményes működésének megragadásához. A tanulmány arra tesz kísérletet, hogy a két életvilág lényegi elemeinek leírásával, összevetésével felmutassa azokat az értelmezési vákuumokat, amelyek fogalmi betöltésével lehetővé válik az átmenet jelenségeit további tudományos vizsgálatok tárgyává tenni.
Hivatkozások
Assmann, Jan (2004): A kulturális emlékezet. Írás, emlékezés és politikai identitás a korai magaskultúrákban.Budapest, Atlantisz Könyvkiadó.
Atlas, Galit (2022): Érzelmi örökség. Hogyan oldjuk fel a transzgenerációs traumákat? Budapest, HVG Kiadó.
Berger, P.L.–Luckmann, T. (1998): A valóság társadalmi felépítése. Budapest, Jószöveg Műhely Kiadó.
Berger Viktor (2023): Az életvilág mediatizálódása. Budapest, L’Harmattan Kiadó.
Borbély Szilárd (2013.): Nincstelenek – Már elment a Mesijás? Budapest–Pozsony, Kalligram Kiadó.
Boreczky Ágnes – Vincze Beatrix (szerk.) (2018): Reformpedagógia és életreform – recepciós tendenciák,intézményesülési folyamatok. Budapest, Gondolat Kiadó.
Boyd, John – Zimbardo, Philip (2012): Időparadoxon. Hasznosítsd újra a tegnapot, élvezd a mát, és légyúrrá a holnapon! Budapest, HVG Kiadó.
Couldry, Nick – Hepp, Andreas (2017): The Mediated construction of Reality. Cambridge, UK, Malden, MA,Polity Press.
Dobó István – Lévai Dóra – Tóth Renáta – Papp-Danka Adrienn (2015): Értékteremtés és produktivitás adigitális állampolgárság kompetenciarendszerében. Oktatás-Informatika, 2013. 1-2. http://www.oktatas-infor-matika.hu/2013/11/dobo-istvan-levai-dora-toth-renata-papp-danka-adrienn-ertekteremtes-es-produktivitas-a-di-gitalis-allampolgarsag-kompetenciarendszereben/ Utolsó letöltés: 2024. február 17.
Farkas Ferenc (2016): A változásmenedzsment elmélete és gyakorlata. Budapest, Akadémiai Kiadó.
Frankl, E., Viktor (2020): Az élet értelméről. Budapest, Libri Kiadó.
Habermas, Jürgen (2001): A kommunikatív etika. A demokratikus vitákban kiérlelődő konszenzus és társa-dalmi integráció politikai-társadalmi elmélete. Budapest, Új Mandátum Kiadó.
Habermas, Jürgen (2011): A kommunikatív cselekvés elmélete. Budapest, Gondolat Kiadó.
Halbwachs, Maurice (2021): Az emlékezés társadalmi keretei. Budapest, L’Harmattan Kiadó.
Hamvas Béla (2006): Scientia sacra II. Budapest, Medio Kiadó.
Hidas László (2018): Törékeny értelemvilágaink. A világalakítás rendje és szabadsága. Budapest, Gondolat Kiadó.
Hirschmann, Albert, O. (1995): Kivonulás, tiltakozás, hűség. Hogyan reagálnak vállalatok, szervezetek ésállamok hanyatlására az érintettek? Budapest, Osiris Kiadó.
Kahneman, Daniel (2012): Gyors és lassú gondolkodás. Budapest, HVG Kiadó.
Lévai Dóra (szerk.) (2013): Digitális nemzedék konferencia 2013. Konferenciakötet. Budapest, ELTE Eötvös Kiadó.
Lovas Ádám (2018): Az érzet deterritorializációja. A kiterjesztett észlelés filozófiája. Budapest, Gondolat Kiadó.
M. Nádasi Mária – Hunyady Györgyné (2014): Fekete pedagógia. Diszfunkcionális pedagógiai hatások aziskolában. In: Hunyady Györgyné – M. Nádasi Mária (2014): Az iskolakép változatai és változásai. A pedagó-gusképzés megújítása: alapozó tanulmányok. Budapest, ELTE Eötvös Kiadó, 65-73.
Merleau-Ponty, Maurice (2020): Az észlelés fenomenológiája. Budapest, L’Harmattan Kiadó.
Molnár Orsolya (2023): Digitáliseszköz-használat a Waldorf-oktatást választó családok gyerekeinek életé-ben. Iskolakultúra, 33. évfolyam, 2023/11. szám, 87-101. https://doi.org/10.14232/iskkult.2023.11.87 Utolsó le-töltés: 2024. február 17.
Nemes Orsolya (2019): Generációs mítoszok – Hogyan készüljünk fel a jövő kihívásaira? Budapest, HVG Kiadó.
Németh András (2013): Az életreform társadalmi gyökerei, irányzatai, kibontakozásának folyamatai. In: Németh András – Pirka Veronika (szerk.): Az életreform és reformpedagógia –recepciós és intézményesülési folyamatok a 20. század első felében. Budapest: Gondolat Kiadó. 11-54.
Németh Krisztina (2018): Életvilág-értelmezések. Utak felbomlott világokhoz. Budapest, Argumentum Kiadó.
Moscovici, Serge (2002): Társadalom-lélektan. Válogatott tanulmányok. Budapest, Osiris Kiadó.
Ollé János – Lévai Dóra – Domonkos Katalin – Szabó Orsi – Papp-Danka Adrienn – Czirfusz Dóra – HabókLilla – Tóth Renáta – Takács Anita – Dobó István (2013): Digitális állampolgárság az információs társadalomban. Budapest, ELTE Eötvös Kiadó.
Ritter, Joachim (2007): Szubjektivitás. Válogatott tanulmányok. Budapest, Atlantisz Könyvkiadó.
Safranski, Rüdriger (2017): Idő. Amit velünk tesz, és amivé mi tesszük. Budapest, Typotex Kiadó.
Small, A. Scott (2023): Felejtés. A nem emlékezés jótékony hatásai. Budapest, Park Kiadó.
Schaffhauser Franz (2011): Az iskola feladata a sajátos nevelési igényű tanulók integrálásában – az inklúziópedagógiája. In: Bábosik István – Borosán Lívia – Hunyady Györgyné – M. Nádasi Mária – Schaffhauser Franz(2011): Pedagógia az iskolában. A szociális képesség megalapozása. Budapest, ELTE Eötvös Kiadó, 263-352.
Schütz, Alfred – Luckmann, Thomas (1984): Az életvilág struktúrái. In: Hernádi Miklós (szerk.): Fenomenológia a társadalomtudományokban. Budapest, Gondolat Kiadó, 269-321.
Stehr, Nico (2007): A modern társadalom törékenysége. Budapest, Gondolat Kiadó – Infonia Kiadó.
Steigervald Krisztián (2024): Generációk harca a figyelemért – Hogyan tanuljunk egymástól, egymásért?Budapest, Partvonal Kiadó.
Strauss, William – Hove, Neil (1991): Generations: The History of America's Future, 1584–2069. NewYork, William Morrow and Company.
Tóth-Mózer Szilvia – Lévai Dóra – Szekszárdi Júlia (szerk.) (2012): Digitális Nemzedék Konferencia. Tanulmánykötet. Budapest, ELTE Eötvös Kiadó.
Ulmann Tamás (2013): A narratív, a traumatikus és az affektív szubjektivitás. In: Bujalos István – Tóth Máté –Valastyán Tamás (szerk.)(2013): Az identitás alakzatai. Budapest, Kaligramm Könyv- és Lapkiadó Kft., 21-36.
Want, Jerome H. (1995): Managing Radical Change. New York: JohnWhiley & Sons.
Winch, Peter (1985): A társadalomtudomány eszméje és viszonya a filozófiához. Budapest, Akadémiai Kiadó.
Wittgenstein, Ludwig (1963): Logikai-filozófiai értekezés. Budapest, Akadémiai Kiadó.
Zimbardo, Philip – Boyd, John (2012): Időparadoxon. Hasznosítsuk újra a tegnapot, élvezzük a mát, és legyünk úrrá a holnapon! Budapest, HVG Kiadó.
