Versengő életvilágok – állandó életformák
A pedagógiai gondolkodás traumája
DOI:
https://doi.org/10.56665/PADIPE.2023.3.1Keywords:
school life-world, transmission, virtual extendednessAbstract
The conceptual progress, the enrichment of content and methodology, and contextual extension of life-world theories that are useful for the interpretation of institutionalised pedagogical reality make them suitable for the study of transmissible school life-worlds, and also the description of new life-world constructs, such as the mediatised digital school life-world; thirdly, to make interpretations of the changes in the evolutionary versus revolutionary transition between digital life-worlds that are anchored to localities and are based on transmission, and virtually extended chains of action. The pedagogical understanding and conceptual description of reality are based on the regular repetitions that can be identified in learned and therefore analysable patterns of behaviour, allowing theories of education to interpret meaningful collective and individual behaviour (action), to give interpretation to the realities of what has already happened, what is happening and what is yet to happen and to attach these meanings to explanations and conclusions that are revealed by scientific research. In the period of transition, pedagogical practice also has to cope with the radical challenge of reinterpreting the meanings bequeathed and shaped in virtual school life-worlds with valid and community-acceptable reflections. In this era, the educational theory of pedagogical reality is highly problematic because the presumed conceptual framework developed for the interpretation of the pedagogical life-worlds handed down is only suitable to a limited extent for capturing the processes, behavioural frameworks and institutional functioning of the digital pedagogical life-world that is still developing. The study aims to show the interpretative vacuums by describing and comparing the essential elements of the two lifeworlds, the conceptual addition of which makes it possible to make the phenomena of transition the subject of further scientific investigation.
References
Assmann, Jan (2004): A kulturális emlékezet. Írás, emlékezés és politikai identitás a korai magaskultúrákban.Budapest, Atlantisz Könyvkiadó.
Atlas, Galit (2022): Érzelmi örökség. Hogyan oldjuk fel a transzgenerációs traumákat? Budapest, HVG Kiadó.
Berger, P.L.–Luckmann, T. (1998): A valóság társadalmi felépítése. Budapest, Jószöveg Műhely Kiadó.
Berger Viktor (2023): Az életvilág mediatizálódása. Budapest, L’Harmattan Kiadó.
Borbély Szilárd (2013.): Nincstelenek – Már elment a Mesijás? Budapest–Pozsony, Kalligram Kiadó.
Boreczky Ágnes – Vincze Beatrix (szerk.) (2018): Reformpedagógia és életreform – recepciós tendenciák,intézményesülési folyamatok. Budapest, Gondolat Kiadó.
Boyd, John – Zimbardo, Philip (2012): Időparadoxon. Hasznosítsd újra a tegnapot, élvezd a mát, és légyúrrá a holnapon! Budapest, HVG Kiadó.
Couldry, Nick – Hepp, Andreas (2017): The Mediated construction of Reality. Cambridge, UK, Malden, MA,Polity Press.
Dobó István – Lévai Dóra – Tóth Renáta – Papp-Danka Adrienn (2015): Értékteremtés és produktivitás adigitális állampolgárság kompetenciarendszerében. Oktatás-Informatika, 2013. 1-2. http://www.oktatas-infor-matika.hu/2013/11/dobo-istvan-levai-dora-toth-renata-papp-danka-adrienn-ertekteremtes-es-produktivitas-a-di-gitalis-allampolgarsag-kompetenciarendszereben/ Utolsó letöltés: 2024. február 17.
Farkas Ferenc (2016): A változásmenedzsment elmélete és gyakorlata. Budapest, Akadémiai Kiadó.
Frankl, E., Viktor (2020): Az élet értelméről. Budapest, Libri Kiadó.
Habermas, Jürgen (2001): A kommunikatív etika. A demokratikus vitákban kiérlelődő konszenzus és társa-dalmi integráció politikai-társadalmi elmélete. Budapest, Új Mandátum Kiadó.
Habermas, Jürgen (2011): A kommunikatív cselekvés elmélete. Budapest, Gondolat Kiadó.
Halbwachs, Maurice (2021): Az emlékezés társadalmi keretei. Budapest, L’Harmattan Kiadó.
Hamvas Béla (2006): Scientia sacra II. Budapest, Medio Kiadó.
Hidas László (2018): Törékeny értelemvilágaink. A világalakítás rendje és szabadsága. Budapest, Gondolat Kiadó.
Hirschmann, Albert, O. (1995): Kivonulás, tiltakozás, hűség. Hogyan reagálnak vállalatok, szervezetek ésállamok hanyatlására az érintettek? Budapest, Osiris Kiadó.
Kahneman, Daniel (2012): Gyors és lassú gondolkodás. Budapest, HVG Kiadó.
Lévai Dóra (szerk.) (2013): Digitális nemzedék konferencia 2013. Konferenciakötet. Budapest, ELTE Eötvös Kiadó.
Lovas Ádám (2018): Az érzet deterritorializációja. A kiterjesztett észlelés filozófiája. Budapest, Gondolat Kiadó.
M. Nádasi Mária – Hunyady Györgyné (2014): Fekete pedagógia. Diszfunkcionális pedagógiai hatások aziskolában. In: Hunyady Györgyné – M. Nádasi Mária (2014): Az iskolakép változatai és változásai. A pedagó-gusképzés megújítása: alapozó tanulmányok. Budapest, ELTE Eötvös Kiadó, 65-73.
Merleau-Ponty, Maurice (2020): Az észlelés fenomenológiája. Budapest, L’Harmattan Kiadó.
Molnár Orsolya (2023): Digitáliseszköz-használat a Waldorf-oktatást választó családok gyerekeinek életé-ben. Iskolakultúra, 33. évfolyam, 2023/11. szám, 87-101. https://doi.org/10.14232/iskkult.2023.11.87 Utolsó le-töltés: 2024. február 17.
Nemes Orsolya (2019): Generációs mítoszok – Hogyan készüljünk fel a jövő kihívásaira? Budapest, HVG Kiadó.
Németh András (2013): Az életreform társadalmi gyökerei, irányzatai, kibontakozásának folyamatai. In: Németh András – Pirka Veronika (szerk.): Az életreform és reformpedagógia –recepciós és intézményesülési folyamatok a 20. század első felében. Budapest: Gondolat Kiadó. 11-54.
Németh Krisztina (2018): Életvilág-értelmezések. Utak felbomlott világokhoz. Budapest, Argumentum Kiadó.
Moscovici, Serge (2002): Társadalom-lélektan. Válogatott tanulmányok. Budapest, Osiris Kiadó.
Ollé János – Lévai Dóra – Domonkos Katalin – Szabó Orsi – Papp-Danka Adrienn – Czirfusz Dóra – HabókLilla – Tóth Renáta – Takács Anita – Dobó István (2013): Digitális állampolgárság az információs társadalomban. Budapest, ELTE Eötvös Kiadó.
Ritter, Joachim (2007): Szubjektivitás. Válogatott tanulmányok. Budapest, Atlantisz Könyvkiadó.
Safranski, Rüdriger (2017): Idő. Amit velünk tesz, és amivé mi tesszük. Budapest, Typotex Kiadó.
Small, A. Scott (2023): Felejtés. A nem emlékezés jótékony hatásai. Budapest, Park Kiadó.
Schaffhauser Franz (2011): Az iskola feladata a sajátos nevelési igényű tanulók integrálásában – az inklúziópedagógiája. In: Bábosik István – Borosán Lívia – Hunyady Györgyné – M. Nádasi Mária – Schaffhauser Franz(2011): Pedagógia az iskolában. A szociális képesség megalapozása. Budapest, ELTE Eötvös Kiadó, 263-352.
Schütz, Alfred – Luckmann, Thomas (1984): Az életvilág struktúrái. In: Hernádi Miklós (szerk.): Fenomenológia a társadalomtudományokban. Budapest, Gondolat Kiadó, 269-321.
Stehr, Nico (2007): A modern társadalom törékenysége. Budapest, Gondolat Kiadó – Infonia Kiadó.
Steigervald Krisztián (2024): Generációk harca a figyelemért – Hogyan tanuljunk egymástól, egymásért?Budapest, Partvonal Kiadó.
Strauss, William – Hove, Neil (1991): Generations: The History of America's Future, 1584–2069. NewYork, William Morrow and Company.
Tóth-Mózer Szilvia – Lévai Dóra – Szekszárdi Júlia (szerk.) (2012): Digitális Nemzedék Konferencia. Tanulmánykötet. Budapest, ELTE Eötvös Kiadó.
Ulmann Tamás (2013): A narratív, a traumatikus és az affektív szubjektivitás. In: Bujalos István – Tóth Máté –Valastyán Tamás (szerk.)(2013): Az identitás alakzatai. Budapest, Kaligramm Könyv- és Lapkiadó Kft., 21-36.
Want, Jerome H. (1995): Managing Radical Change. New York: JohnWhiley & Sons.
Winch, Peter (1985): A társadalomtudomány eszméje és viszonya a filozófiához. Budapest, Akadémiai Kiadó.
Wittgenstein, Ludwig (1963): Logikai-filozófiai értekezés. Budapest, Akadémiai Kiadó.
Zimbardo, Philip – Boyd, John (2012): Időparadoxon. Hasznosítsuk újra a tegnapot, élvezzük a mát, és legyünk úrrá a holnapon! Budapest, HVG Kiadó.
